Tán az egyetlen pozitívuma ennek a 2003 óta zajló iraki szarnak, hogy végül teljes erkölcsi vereséget szenvedett az agresszor, aki zárójelbe tette azt a hallgatólagos megállapodást, hogy jogállam csak az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazásával indít háborút, mert egyébként rút agresszornak tekintjük. Borzasztó kínos, hogy ez az agresszor az Egyesült Államok, de a lényeg, hogy a szisztéma érintetlen: van ez a nyugati aufklärista világrend, nemzetközi joggal meg ilyenekkel és aki betartja a szabályokat, az a jó srác. Há' nem bebizonyosult már megint.
Most töredelmesen bevallom, hogy 2003-ban én egyetértettem a háborúval, rendkívül frusztrált a BT meg Európa hozzáállása, amelyről azt hittem, hogy az álszent pacifizmus motiválja, a liberális anti-war megmozdulásokról meg azt, hogy az a békejelet a tarisznyára hímző fiúk trendi hülyesége, amit leginkább a párkeresés mozgat, de semmiképpen sem bármiféle meggyőződés. Susan Sontag, TGM, Noam Chomsky stb. féle radikálbal értelmiséget meg végképp hagyjuk, azok mondanak ugye bármit, ami ellene megy az establishmentnek, csak legyen kellően meghökkentő.
Tévedtem, na. Én az egyetemen Magyarics óráin azt hallottam, hogy Irak folyamatosan kirúgja az ENSZ megfigyelőket az országból, nem tudjuk tehát, hogy mit kotyvasztanak a laboratóriumokban, és ennek fényében azért cinikusnak tűnt az az állítás, hogy nincs bizonyítékunk arra, hogy Iraknak tömegpusztító fegyvere van.
A katonai beavatkozás bevégeztével kiderült, hogy Szaddam Husszein rezsimjének tényleg nem volt. Ez volt az USA első erkölcsi veresége, mármint, hogy Colin Powell minimum hazudott, amikor azt mondta a BT-nek, hogy márpedig deigen, és cáfolhatatlan bizonyítékaink vannak. És közben még valami antraxos fiolával is hadonászott a hülyéje. Hátra volt a legnagyobb szégyen: az amerikai hadsereg undorító emberi jogi visszaélései az iraki foglyokkal szemben.
Tegnap jelent meg a Huffington Post-on hatalmas főcímben, hogy a wikileaks újabb disznóságokkal teli dokumentumokat szellőztetett meg. Nem vagyok naív, sejtem én, hogy bármely hadseregben bármikor lesznek ilyen ügyek, de hát a háború, to begin with, az nem kellett volna egyáltalán. És akkor megmarad ez a mítosz, hogy land of the free, meg home of the brave.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése