Hey Helsinki

I went to Helsinki with an exciting Saturday night arrival. One of the fun parts in exploring an absolutely unknown city is having to find your way to your place from the airport at night. You must be prepared in advance to remember certain objects and names of streets to be sure you can find your address. Helsinki airport is actually in Vantaa, that is, outside Helsinki proper so you take a bus that gets you to the center. Once I was in, the guiding object in my first night was supposed to be Pyöräilystadion: my pre-planned way and directions depended on it. Does not its name sound surreal? It was elusive enough for me: I never actually found it. I was lost in the Helsinki night.

Helsinki is a female city

I was already warm and safe in my apartment when I realized that I had been looking for Pyöräilystadion on the wrong side of a main road. I should have been in a neighborhood called Pasila, and I had been roaming about in Vallila. I began to suspect that Helsinki was capricious. Helsinki is female.

Helsinki has a higher proportion of women (53.4%) than elsewhere in Finland (51.1%). Life expectancy for both genders is slightly below the national averages: 75.1 years for men as compared to 75.7 years, 81.7 years for women as compared to 82.5 years.

Older than Pasila

So I was in Pasila. Pasila is a modern neighborhood built up mainly in the 70s (and 80s) to ease the housing shortage in a period when Helsinki was rapidly expanding. It is basically a residential area with many concrete block houses, red-brick houses, functionalist buildings and a few parks. Consists of a Western (Länsi-Pasila) and an Eastern part (Itä-Pasila) which are connected by an overpass going above railroad tracks. The Pasila Railway Station is perhaps the second most important traffic hub in Helsinki, any train that goes to Helsinki makes a stop in Pasila.

Pasila is generally disliked among locals as the girl on a bus tells me. I inadvertently ask the stupid question to a local elderly lady if she has always lived in Pasila. She looks at me and says: “I am older than Pasila.”

Bicycle Deposits  

In various locations all over the city there are these large heaps of bicycles. Bicycles lie about in a mess in main traffic hubs, places of importance, even on the island Suomenlinna which you can only access by a ferry. They are not neatly arranged, they are rather lousy and shabby, but hey they are public property. You put a coin in the coin slot which you can redeem after you have finished cycling and returned the bike to the Citybike Stand. I did not see too many people riding bicycles, but then, I did not see many people in the streets at all, especially on Sunday which was the first full day of my entire life I spent above the 60^th parallel.

Nine Eleven

I no longer watch newscasts - I try to spare myself as much worrying as I can. I will not check the nine eleven commemorations either, I only hope no terror act would be carried out again.

New York, don't worry. I will never leave you. I will be back. 

Clouds are beautiful and enigmatic

I was about 13 and the school assignment was that you should bring your favourite piece of music, play it in front of the class and elaborate why you liked it. 

I was the weird guy back then too so I pounced on the opportunity, volunteered to be the first and brought this song in. The song starts with the narrator (there is no singer, merely a weekish chorus later in the song) saying "I am looking at the clouds, these clouds are so beautiful, enigmatic, innocent and true to their own nature." The song climaxes when the narrator announces that "I may as well be a kamikaze myself" which would be shocking enough to a class of 13 years old children if only they knew who a kamikaze is.  

The song was written in 1983 with communism still ruling in Hungary - with one public sphere, one (or maybe two) TV channel(s), one uninterrupted official narrative. Anything beyond that was available to a few hundred intellectuals based in Budapest. This song was substream too of course, never released until the 1990s and I will never know how it felt back then in that context where the words "mainstream" and "substream" did actually mean something. 

I don't know. Anyways, this band produced a number of other songs none of which are even remotely enjoyable, but this one is good. But I could not say why I liked it, so I guess I failed the assignment back then   

They've all come

"Kathy, I'm lost," I said, though I knew she was sleeping
"I'm empty and aching and I don't know why"
Counting the cars on the New Jersey Turnpike
They've all come to look for America
All come to look for America

This was written in 1968 - no signs of global warming, no mention of ozone layer, no notion of rocketing oil prices (the price of oil was practically not changing between 1930s and 1971 -- isn't that incredible?) this was before even the oil crisis of the seventies in a world that seemed secure and perfectly maintainable.

On January 8, 2008, Governor Jon Corzine proposed a 50 percent increase in tolls on New Jersey's three toll roads in 2010, with increases of a similar percentage every four years after that, in order to help pay state debt. Each times tolls increased, there would be an additional increase for inflation since the last toll increase (for the first, since 2006). The roads would be maintained by a nonprofit corporation that would pay back bonds to the state. Under this plan, and without considering the inflation increases, tolls on the New Jersey Turnpike would have risen from $6.45 to $42.92 in 2022. It was considered possible that commuters will receive discounts from the higher toll rates. The plan, however, was not enacted due to mounting opposition from New Jersey residents (wikipedia).

Will anyone ever make a coast-to coast funride with Greyhound again? And wake up on a bus when dawn breaks? Guess only businessmen will be able to afford it, but businessmen are not the type of people who mutter to Kathy half asleep, count cars, or feel lost. It is all gone.  

Daphne and John

What a splendid idea. You hitchhike your way across USA from New England to LA with a girl. You don't care for each other but by the time you get to California you fall in love. The world should work like this.

I wonder, though, would I still be so enthusiastic about the romantic potential if I hadn't developed a crush on Daphne Zuniga? I think I would, I loved When Harry Met Sally and I never cared for Meg Ryan. Love is a result of the struggles you go through together and the more intense the experiences are, the more profound your love develops. And another factor that adds to the romantic potential: you should not notice it happening. Like when you have been drinking vodka in an armchair and you never notice you are completely drunk until you stand up and stumble immediately.

Dexter

Elbicikliztem az Odeonba, és kivettem a Dexter első évadjának első három részét. Próbálom bepótolni a minőségi sorozatokban való elmaradásomat (ha van kulturális termék, ahol az utóbbi időben fejlődést mutat a világ, akkor az a tévésorozat. Eléggé érthetetlen, hogy mitől van így, de így van).

Dexterről annyit tudok, hogy vérminta-elemző, ami, mint megtudtam, egy korrekt, létező ága a kriminalisztikának, tehát konkrét tudomány foglalkozik azzal, hogy egy vérfoltból vagy vérfoltok mintázatából mi megállapítható.

Hálás köszönet

Ha valaki leírja azt a szóösszetételt, hogy "hálás köszönet", tudjunk róla, hogy idiótával van dolgunk. Végképp egyértelműsítő adat, ha azt is melléteszi, hogy "érte", és egy mondat mögé zárójelbe csomagolja a struktúrát pl. "Sanyi idehozta a szekrényt (hálás köszönet érte)."

Mi is köszönjük.

Minden jel

A szálak összefutnak mint a tej
Az első ember nekem megfelel
Nekem minden jel
Minden jel
Minden jel

Where have you gone, Eleanor Roosevelt?

Mrs. Robinson eleinte Mrs. Roosevelt volt.

Úgy történt, hogy Paul Simonnak eredetileg három dalt kellett volna írnia a Diploma előtt soundtrackjéhez, de a film már nagyjából megvolt, amikor Simon még mindig összesen egy számmal villantott, úgyhogy kérdezte a producer, hogy tehát mi lesz akkor. Erre mondta Simon, hogy turné van, nincs időm... mondjuk van itt egy vázlat, de ez nem jó a filmbe, a régi időkről szól, Mrs. Roosevelt, Joe DiMaggio, ilyesmi. Kihúzták tehát szegény Eleanort a kéziratból és lett belőle Mrs. Robinson. Jobban passzol.

Jobb világ lenne ez, ha Eleanor Roosevelt abban a korban él, amikor a First Lady szerepkör már celebstátusszal járt együtt; mondjuk alig pár évtizeddel maradt le erről, ha a szerencsétlen, divatikonná vált Jacqueline Kennedyre gondolunk. Érdekes, hogy mindketten magas státuszú new yorki családból jött demokrata-feleségek, és mégis tök ellentétes szerepálom a kettő: Jacqueline egy divatbaba és háziasszony, Eleanor pedig egy polgárjogi- és béke aktivista volt, a nők és a feketék elnyomása ellen harcolt. 

Dúsgazdag család sarjaként a húszas években volt női szakszervezeti aktivista, egy olyan korban amikor egy dolgozó nőre szerintem már úgy néztek, mint ma egy leszbikusra. Elnökfeleségként naponta megjelenő cikksorozatot írt My Day címmel kurrens társadalmi problémákról, nők helyzetéről, harminc évvel azelőtt, hogy az "úttörő" Betty Friedan feltűnt volna a színen. 1945-ben ő lett az ENSZ közgyűlés amerikai delegáltja, és az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának első elnöke. Aztán hatvanas években JFK kinevezte a Presidential Committee on the Status of Women élére.  

Méltó helyen, mindannyiunk egyik kedvenc new yorki közparkjában, a Riverside Parkban áll a szobra. A parkot nyugatról a Hudson folyó, keletről pedig a szobor mögött látható Riverside Drive nevű út határolja. Ezen az úton amúgy legalább egy másik történelmi személyiség szobráról tudok, frankó kis találós kérdés lenne, hogy ki az, de elárulom inkább: Kossuth Lajos.        

Tanácsok fiúgyermekemnek

Ha egy nő elhagy valaki másért, attól még nem vagy vesztes.

Tudom, hogy ezt reál időben nagyon nehéz elhinni, de hidd el, hogy nem vígasztalásból mondom. Ha nem látnád be, akkor abba gondolj bele, hogy egyrészt nyilván se kevesebb, se több nem lettél ettől; másrészt ez az epizód semmit nem mond annak az esélyeiről, hogy x év múlva boldog ember leszel-e vagy egy ágrólszakadt szerencsétlen.

Persze ebből következik, hogy győztes sem vagy, ha érted hagynak ott valaki mást, de ezt persze nyilván magadtól is tudod, te önbizalombajnok.

Preventív gyávaság

"A gyávaságot nem szeretem, de értem. A szervilizmust, vagyis a preventív gyávaságot, azt már megérteni sem vagyok hajlandó" szól Ancsel Éva egyik bekezdése, és ma ezt valaki eszembe juttata. Nem vagyok oda Ancsel Éva pátoszos mondataiért, de ez a preventív gyávaság kifejezés nagyon tetszik.

És hát fel a fejjel, gyávának rettentő gyáva vagyok, de büszkén jelentem, hogy szervilis az a legkevésbé sem. Nincs érzékem a prevencióhoz :)