Újévi jótanácsok kezdőknek

1.

Ne vegyél fel hitelt. Don’t be a damned fool. Amúgy is vége a jóléti társadalmaknak, és halvány gőzünk nincs, mi jön helyette, tehát kerülni kellene bármilyen hosszú távra vonatkozó kötelezettség vállalását.

De ezen felül is, ez a világ a pillanatnyilag kényelmes, de hosszútávon fenntarthatlan rendszerekbe lustult és döglött bele. A pillanatnyilag kényelmes helyett válasszuk a hosszútávon elviselhetőt.

2.

A matematikánál kicsit is kevésbé objektív paradigmák keretei között ne bonyolódj heves vitákba, ne próbálj meggyőzni senkit semmiről, akkor se, ha „halálbiztos” vagy az igazadban és „csak jót akarsz” a másiknak. Ha tényleg annyira önzetlen vagy, akkor főzz egy teát.

Hagyjuk el a terepet idejében.

3.

Érzelmi kérdésekben ne próbálj „elegáns lenni”. Gondolj már bele: ha a képmutatásra hosszú távon lesz szükség, az egész amúgy sem ér semmit. Légy inkább őszinte, az fáradtságmentesebb is, a hasznosságról nem is beszélve.

Ha megbántva érzed magad, bazmeg, mondd ki, ez lesz a legjobb mindenkinek, különösen neked.

4.

Ne próbálj újraélni emlékeket, ne próbáld erőszakosan rekonstruálni a régi szép időket. Tuti, hogy nem fog sikerülni. Azért is lehetetlen, mert amihez most nosztalgia fűz, arról jelen időben azt sem tudtad, hogy szép, na ezt ugye eleve reménytelen rekonstruálni.

5.

Találj magadnak egy álmot. És dolgozz érte. Nem baj, ha nem sikerül, a lényeg a dolgozz érte részben található. Ja, és hagyd el Magyarországot, itt nincs értelme.  

Pavlicek for President

Itthon feküdtem néhány napig, ami abba torkollott, hogy az ágyban laptopról Richard Pavlicek licitfórumait, felvevő-, és ellenjáték elemzéseit olvastam reggeltől estig, az ember betegen valahogy elveszti az időérzékét. Na mindegy, Pavlicek mindig lenyűgöz. Egyrészt olyan könnyed öniróniával és brilliánsan ír, ahogy szerintem szépírók közül is kevesen, másrészt rendszeresen tizenhárom következtetést von le olyan licit- vagy ellenjáték-helyzetekből, melyekből én magamtól hármat. Mondjuk ezért háromszoros Vanderbilt kupa győztes (ez a kieséses rendszerben rendezett amerikai országos csapatbajnokság, egyébként Edgar Kaplan csapataiban játszott), dehát nem is a bridzs miatt olvasom, hanem egyszerűen a logikus szöveg vonz be.

Az elemzéseiből is lejön, de el is meséli, hogy Bill Roottal nagyon agresszív, gémcentrikus játékot játszottak, amit Kaplan nem mindig nézett jó szemmel, és amikor a tűzijátékszerű szkórjaikat vitték egyeztetni, Kaplan egy alkalommal kifakadt: „csak egyszer, Richard, csak egyszer hoznátok egy +140-et is az egyeztetésre…”

Áramszünet

Akinek bármi kételye lenne, hogy mi történne, ha mondjuk huszonnégy órán keresztül tartó teljes áramszünet lenne egész budapesten, annak javaslom a XX. század nagy urbánus áramszüneteinek tanulmányozását a wikipedián: azon kívül, hogy leolvadna a hűtőszekrényed, beszorulnának a metrók, liftek, leállna ferihegy, és akkumulátorról begerjedt riasztók üvöltenének városszerte; lennének még gyújtogatások, fosztogatások, száz és száz bolt kirablása, tömegverekedések, közúti balesetek, és halál. Asszem a kórházakban ilyen esetekre van valami helyi generátor által üzemben tartott backup áramkör, és talán bankfiókokban is, nem tudom. Emlékszem, amikor az ukrán-orosz gázválság volt, Szlovákiának volt a legkevesebb gáztartaléka, és a végén már hetekben számolták, hogy mikor fog az áramellátás is leállni, ha tömegesen olajkályhákkal kezdenek fűteni.    

Az tuti, hogy minden egyes New York City történetével foglalkozó műben a hetvenes évek kábé második legjelentősebb eseményeként emlékeznek meg a 1977. július 13-14-i áramszünetről. Kedvenc epizódjaim: egyetlen éjszaka alatt 50 darab Pontiac autót loptak el egy bronxi autókereskedésből, és ezen éjszakán jött létre az addig nagyjából csak bronxban ismert hip-hop nevű zenei műfaj térhódításának infrastrukturális háttere: szétlopták a DJ felszereléseket az elektronikai szaküzletekből. Wikipedia szerint kicsit több, mint 300 millió dollár volt a kár, amit nem tudom hánnyal kell beszorozni az infláció kiszűréséhez, de Carter kormánya 11 millát kiutalt, hogy a helyreállításhoz hozzájáruljon. New York City a hetvenes évek elejétől végéig folyamatosan a csőd szélén egyensúlyozott.

Most komolyan, nem túl törékeny vagy tűnékeny egy olyan „társadalmi berendezkedés”, ami azonnal fenntarthatatlanná válik, ha lekapcsolják a villanyt? Ezen múlik az egész? És még min? Nem baromi emberidegen egy olyan konvencióhalmaz, ami teljes sötétségben azonnal érvényét veszti?