Akinek bármi kételye lenne, hogy mi történne, ha mondjuk huszonnégy órán keresztül tartó teljes áramszünet lenne egész budapesten, annak javaslom a XX. század nagy urbánus áramszüneteinek tanulmányozását a wikipedián: azon kívül, hogy leolvadna a hűtőszekrényed, beszorulnának a metrók, liftek, leállna ferihegy, és akkumulátorról begerjedt riasztók üvöltenének városszerte; lennének még gyújtogatások, fosztogatások, száz és száz bolt kirablása, tömegverekedések, közúti balesetek, és halál. Asszem a kórházakban ilyen esetekre van valami helyi generátor által üzemben tartott backup áramkör, és talán bankfiókokban is, nem tudom. Emlékszem, amikor az ukrán-orosz gázválság volt, Szlovákiának volt a legkevesebb gáztartaléka, és a végén már hetekben számolták, hogy mikor fog az áramellátás is leállni, ha tömegesen olajkályhákkal kezdenek fűteni.
Az tuti, hogy minden egyes New York City történetével foglalkozó műben a hetvenes évek kábé második legjelentősebb eseményeként emlékeznek meg a 1977. július 13-14-i áramszünetről. Kedvenc epizódjaim: egyetlen éjszaka alatt 50 darab Pontiac autót loptak el egy bronxi autókereskedésből, és ezen éjszakán jött létre az addig nagyjából csak bronxban ismert hip-hop nevű zenei műfaj térhódításának infrastrukturális háttere: szétlopták a DJ felszereléseket az elektronikai szaküzletekből. Wikipedia szerint kicsit több, mint 300 millió dollár volt a kár, amit nem tudom hánnyal kell beszorozni az infláció kiszűréséhez, de Carter kormánya 11 millát kiutalt, hogy a helyreállításhoz hozzájáruljon. New York City a hetvenes évek elejétől végéig folyamatosan a csőd szélén egyensúlyozott.
Most komolyan, nem túl törékeny vagy tűnékeny egy olyan „társadalmi berendezkedés”, ami azonnal fenntarthatatlanná válik, ha lekapcsolják a villanyt? Ezen múlik az egész? És még min? Nem baromi emberidegen egy olyan konvencióhalmaz, ami teljes sötétségben azonnal érvényét veszti?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése