I am leaving my country - Day 1

Today, an activist of the Hungarian neo-Nazi party wanted to beat me up in the street. This neo-nazi party will soon gain power in this country.

My country is hopeless and I am leaving. For a year I will be doing something every day that will help me leave this country. This is Day 1.

This project will require a lot of strength and a lot of stamina. I must not waste time. I will need to be strong. I will need to be healthy. I will need to be focused. I  will need to be prepared. The project must also be at least somewhat enjoyable, but I must not be lazy.  

Vera

A híres MV ma arrogánsan támadott az Üvegplafon nevű fészbuk-blog egy általa írt posztjának komment felületén, de a végén kihúzta a rövidebbet. Be more careful with me next time, Vera dearest. 

Te sem térítheted el

Nézd meg miről szól minden egyes Pajor interjú az elmúlt húsz évben: arról, hogy két életút létezik: vagy a jóisten jámbor báránya, vagy reménytelen drogos vagy. 

Either, or. 

Vagy istentisztelet vagy "buli" (mert buliból csak egyféle létezik, ugye). Vagy a szentlélek vagy a drog. És még mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez a végtelen primitívség a hitgyüli agymosása, hadd szögezzem le, hogy nem, hanem ez a végtelen primitívség maga Pajor Tamás. Erre persze azt tetszik majd mondani, hogy de az nem lehet, mert a neurotikos Pajor százévente egyszer születő őstehetség volt, úgyhogy hadd vessem közbe gyorsan: nem, nem volt az.

Pajornak egyetlen nagy dobása volt az a demó azzal a néhány számmal, ami tényleg nagyon elsült. Ez gyakran van így, amikor valakiben elképesztő becsvágy dolgozik, hogy a létrehozott dolog még több is, mint az emberben meglévő tartalmak összessége. De ha ez így jön létre, az mindig csak egyetlenegyszer jön össze, többször az életben nem izzadt volna ki magából semmit a Neurotic. Tényleg, hány számot termelt a Neurotic fennállásának hét éve alatt? Úgy tizenötöt?

És ezt leszámítva Pajorban nem marad semmi, mint ostoba szójátékok. Nézd meg az Áment, az ötlettelenségre rárakott gegtengerrel. Jaja, tudom, az már a hitgyüli agymosása után történt, igen.  

Megalázó, durva szerelem

Vajon Menyhárt Jenő hogy érti a "durvát"? Durva, mint rough? Vagy durva, mint rude? Vagy durva, mint coarse? Vagy durva, mint unsubtle? 

Cosmo Kramer on Cain and Abel

Dr. Cain was a successful physician, but when he took this special formula, he became Mr. Abel.

Nagy Imre és Rajk

"Egyrészt az idősebb Rajkról nem az volt a kép [1990-ben], hogy Rákosi belügyminisztereként a diktatúra megteremtésének egyik csúcspolitikusa, hanem az, hogy mártír." - mondja PI.

Ahogy egyébként Nagy Imréről is az a kép, hogy mártír, nyilván az is.

Dehát Nagy Imre 53 előtt is a harmadik ember volt Rákosi és Gerő után, csak erről nem szokás megemlékezni. 53-ban pedig nem azért lett miniszterelnök, mert mélyenszántó erkölcsi meggyőződésből megpuccsolta volna Rákosit, hanem mert Berija(!) 53 júniusában kiverekedte neki ezt Moszkvában. Mellékesen: Berija hardcore sztálinista volt, Hruscsovék ellenfele, tehát Rákosit nem a hruscsovi olvadás miatt tolták egy kicsikét arrább, és Nagy Imre sem amiatt jött, ahogy azt tévesen tudni szokás.

Szerintem Nagy Imre még neccesebb is, mint Rajk. 

Miért nem árnyalódnak kicsit ezek a képek? 

Her lips

My lips - for all intents and purposes - are sealed, says Veronica Mars.

Summa cum laude

Ti mire gondoltok akkor amikor valaki az önéletrajzában feltünteti, hogy summa cum laude végzett?

Mert én a következőkre:

1. Neked öt év alatt soha nem volt semmilyen önálló projekted, amit éppen érdekesebbnek éreztél annál, mint hogy az utolsó tételig felkészülj a mindenkori vizsgádra?

2. Egyetemi éveid alatt sosem voltál szerelmes? Sosem jöttél ki a sodrodból? Sosem történt semmi, amitől a szíved a torkodban dobogott? Hogy költővel szóljunk: sosem fogadtál örök barátságot a széllel szemben állva? Nem olvastál és kutattál forrásokat két éjszakán át Jan Patockáról, a Charta '77-ről vagy a prágai tavaszról, mert készülni kellett a mikrobiológia vizsgádra? Öcsém, ezeket tényleg kidobtad azért, hogy beírhasd az önéletrajzodba, hogy summa cum laude? Atyaúristen.

Mi nyolcan

Ó. Mennyi szép történet, közös vasárnapi ebéd, bújócska a Balatonnál a kertben, hollókői, harkányi meg nem tudom milyen kirándulások és transzatlantik transzferek több fronton. 

Ezek mind felszívódtak, pedig máig tartó legendák szövedékeivé is lehettek volna, az unokatestvéreimmel közös narratívák élő elemeivé. Csak a sámli maradt, gyerekek. A sámli a Balatonon, amelyre Z. rávéste az összes unokájának a nevét és születési dátumát, amíg végül már alig fért ki. 

Arra amúgy ki fogadott volna húsz évvel ezelőtt, hogy ha már összvissz ketten tartunk egyáltalán bármiféle kapcsolatot (írunk havonta egy emailt), akkor az Judit lesz és én? 

These are better days

Every fool's got a reason to feel sorry for himself and turning his heart to stone, tonight this fool's halfway to heaven and just a mile outta hell, and I feel like I coming home.