Where have you gone, Eleanor Roosevelt?

Mrs. Robinson eleinte Mrs. Roosevelt volt.

Úgy történt, hogy Paul Simonnak eredetileg három dalt kellett volna írnia a Diploma előtt soundtrackjéhez, de a film már nagyjából megvolt, amikor Simon még mindig összesen egy számmal villantott, úgyhogy kérdezte a producer, hogy tehát mi lesz akkor. Erre mondta Simon, hogy turné van, nincs időm... mondjuk van itt egy vázlat, de ez nem jó a filmbe, a régi időkről szól, Mrs. Roosevelt, Joe DiMaggio, ilyesmi. Kihúzták tehát szegény Eleanort a kéziratból és lett belőle Mrs. Robinson. Jobban passzol.

Jobb világ lenne ez, ha Eleanor Roosevelt abban a korban él, amikor a First Lady szerepkör már celebstátusszal járt együtt; mondjuk alig pár évtizeddel maradt le erről, ha a szerencsétlen, divatikonná vált Jacqueline Kennedyre gondolunk. Érdekes, hogy mindketten magas státuszú new yorki családból jött demokrata-feleségek, és mégis tök ellentétes szerepálom a kettő: Jacqueline egy divatbaba és háziasszony, Eleanor pedig egy polgárjogi- és béke aktivista volt, a nők és a feketék elnyomása ellen harcolt. 

Dúsgazdag család sarjaként a húszas években volt női szakszervezeti aktivista, egy olyan korban amikor egy dolgozó nőre szerintem már úgy néztek, mint ma egy leszbikusra. Elnökfeleségként naponta megjelenő cikksorozatot írt My Day címmel kurrens társadalmi problémákról, nők helyzetéről, harminc évvel azelőtt, hogy az "úttörő" Betty Friedan feltűnt volna a színen. 1945-ben ő lett az ENSZ közgyűlés amerikai delegáltja, és az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának első elnöke. Aztán hatvanas években JFK kinevezte a Presidential Committee on the Status of Women élére.  

Méltó helyen, mindannyiunk egyik kedvenc new yorki közparkjában, a Riverside Parkban áll a szobra. A parkot nyugatról a Hudson folyó, keletről pedig a szobor mögött látható Riverside Drive nevű út határolja. Ezen az úton amúgy legalább egy másik történelmi személyiség szobráról tudok, frankó kis találós kérdés lenne, hogy ki az, de elárulom inkább: Kossuth Lajos.