Valószínűleg pont annyi ifjúsági versenyjátékos van Magyarországon, ahány fős az a válogatott, amelyik néhány hétre – gondolom ingyér – Philadelphiába utazott valami Damiani Cup nevű versenyre. Rohadt egy szemét vagyok, mert a lurkók nyilván már hónapok óta a licitrendszert magolják, és arról álmodnak, hogy világversenyen játszhatnak (cf.: „képviselhetik hazájukat”), engem meg a helyükben maga Philadelphia simán jobban izgatna, mint hogy leadunk-e 13 IMP-t azon, hogy lepasszoltam a Drury konvenciót, és hát ha indul a vonat New Yorkba, akkor isten az atyám, hogy az utcáról kell keresni egy nyolcadikat a Peru elleni csoportmeccsre.
Azért a tanulság mégiscsak az, hogy tanítsd kiskorú gyerekedet bridzselni. Vagy curlingezni, for God’s sake, de a sakk már nem jó; a lényeg, hogy valami marginális versenysport legyen, ahol nincs nagyon konkurencia. Milyen baromi jól mutathat már egy CV-ben, hogy hobbi: bridzs, magyar válogatott, ifi vébé.
Szóval Philadelphia, amelyről a magyar bridzs – műveltségét kényszeresen szakcikkekben fitogtató – okostónija megjegyezte, hogy Rocky városa. Van az a klasszikus jelenet, amikor Rocky edzésképpen a városban futkos, és felszökdécsel egy hosszú lépcsősorra – na, az a Philadelphia Museum of Art, ahol például a polgárháború előérzete van kiállítva. De nem ez a lényeg, hanem egy hatalmas méretű Andy Warhol kép: az a címe, hogy álcázott önarckép, egy folyosó legvégén hirtelen, az abszolút semmiből csap le, gyakorlatilag megijed az ember. Nem sok maradandó múzeumi élményem volt életemben, úgy jó megközelítéssel ez az egy.
Egyébként, bammeg hogy kerül Andy Warhol Philadelphiába? Mér nem a MoMában van? Zsűri!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése