Van az a típus, aki tanácsokat ad. Richard Pavlicek meséli, hogy egyszer egy párosversenyen a csere előtti holtidőben Lew Mathe hosszasan fejtegette, hogy miért tilos aduval indulni. Egy későbbi versenyen újra összefutottak, és Pavliceknek 4 pikk ellen kellett megejtenie az indítókijátszást egy olyan lapból, amiből a pikk induláson kívül tényleg semmi nem jött szóba.
Arról a hátbaveregetős típusról van szó, aki szeret hasznos lenni, azt a pózt erőlteti, hogy átadja tudását az ifjabb generációknak, és mindezért titokban ő maga hálás; tehát borzasztóan kínos, ha a szeme láttára olyan helyzetbe kerülsz, ahol nem áll módodban az útmutatás szerint eljárni. A szerepét rombolod össze.
Szóval Pavlicek kivágta a pikket, mire Mathe „how dare you, fool!” arckifejezéssel bedarálta a tíz ütést. És a poén, hogy Pavlicek buktathatott volna, ha a treff KJxx-ből elindul kicsivel. „Aduval csak nagyon jó játékos indulhat, és ő is csak akkor, ha soha”, mondotta Csepeli, aki állítólag Widderéktől hallotta ezt a pattintott kőkorszakban. Ez az aduval soha, úgy tűnik, egy transatlantic meme, valamikor beégett a kollektív tudatalattiba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése