Minden jel

A szálak összefutnak mint a tej
Az első ember nekem megfelel
Nekem minden jel
Minden jel
Minden jel

Where have you gone, Eleanor Roosevelt?

Mrs. Robinson eleinte Mrs. Roosevelt volt.

Úgy történt, hogy Paul Simonnak eredetileg három dalt kellett volna írnia a Diploma előtt soundtrackjéhez, de a film már nagyjából megvolt, amikor Simon még mindig összesen egy számmal villantott, úgyhogy kérdezte a producer, hogy tehát mi lesz akkor. Erre mondta Simon, hogy turné van, nincs időm... mondjuk van itt egy vázlat, de ez nem jó a filmbe, a régi időkről szól, Mrs. Roosevelt, Joe DiMaggio, ilyesmi. Kihúzták tehát szegény Eleanort a kéziratból és lett belőle Mrs. Robinson. Jobban passzol.

Jobb világ lenne ez, ha Eleanor Roosevelt abban a korban él, amikor a First Lady szerepkör már celebstátusszal járt együtt; mondjuk alig pár évtizeddel maradt le erről, ha a szerencsétlen, divatikonná vált Jacqueline Kennedyre gondolunk. Érdekes, hogy mindketten magas státuszú new yorki családból jött demokrata-feleségek, és mégis tök ellentétes szerepálom a kettő: Jacqueline egy divatbaba és háziasszony, Eleanor pedig egy polgárjogi- és béke aktivista volt, a nők és a feketék elnyomása ellen harcolt. 

Dúsgazdag család sarjaként a húszas években volt női szakszervezeti aktivista, egy olyan korban amikor egy dolgozó nőre szerintem már úgy néztek, mint ma egy leszbikusra. Elnökfeleségként naponta megjelenő cikksorozatot írt My Day címmel kurrens társadalmi problémákról, nők helyzetéről, harminc évvel azelőtt, hogy az "úttörő" Betty Friedan feltűnt volna a színen. 1945-ben ő lett az ENSZ közgyűlés amerikai delegáltja, és az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának első elnöke. Aztán hatvanas években JFK kinevezte a Presidential Committee on the Status of Women élére.  

Méltó helyen, mindannyiunk egyik kedvenc new yorki közparkjában, a Riverside Parkban áll a szobra. A parkot nyugatról a Hudson folyó, keletről pedig a szobor mögött látható Riverside Drive nevű út határolja. Ezen az úton amúgy legalább egy másik történelmi személyiség szobráról tudok, frankó kis találós kérdés lenne, hogy ki az, de elárulom inkább: Kossuth Lajos.        

Tanácsok fiúgyermekemnek

Ha egy nő elhagy valaki másért, attól még nem vagy vesztes.

Tudom, hogy ezt reál időben nagyon nehéz elhinni, de hidd el, hogy nem vígasztalásból mondom. Ha nem látnád be, akkor abba gondolj bele, hogy egyrészt nyilván se kevesebb, se több nem lettél ettől; másrészt ez az epizód semmit nem mond annak az esélyeiről, hogy x év múlva boldog ember leszel-e vagy egy ágrólszakadt szerencsétlen.

Persze ebből következik, hogy győztes sem vagy, ha érted hagynak ott valaki mást, de ezt persze nyilván magadtól is tudod, te önbizalombajnok.

Preventív gyávaság

"A gyávaságot nem szeretem, de értem. A szervilizmust, vagyis a preventív gyávaságot, azt már megérteni sem vagyok hajlandó" szól Ancsel Éva egyik bekezdése, és ma ezt valaki eszembe juttata. Nem vagyok oda Ancsel Éva pátoszos mondataiért, de ez a preventív gyávaság kifejezés nagyon tetszik.

És hát fel a fejjel, gyávának rettentő gyáva vagyok, de büszkén jelentem, hogy szervilis az a legkevésbé sem. Nincs érzékem a prevencióhoz :)

Újévi jótanácsok kezdőknek

1.

Ne vegyél fel hitelt. Don’t be a damned fool. Amúgy is vége a jóléti társadalmaknak, és halvány gőzünk nincs, mi jön helyette, tehát kerülni kellene bármilyen hosszú távra vonatkozó kötelezettség vállalását.

De ezen felül is, ez a világ a pillanatnyilag kényelmes, de hosszútávon fenntarthatlan rendszerekbe lustult és döglött bele. A pillanatnyilag kényelmes helyett válasszuk a hosszútávon elviselhetőt.

2.

A matematikánál kicsit is kevésbé objektív paradigmák keretei között ne bonyolódj heves vitákba, ne próbálj meggyőzni senkit semmiről, akkor se, ha „halálbiztos” vagy az igazadban és „csak jót akarsz” a másiknak. Ha tényleg annyira önzetlen vagy, akkor főzz egy teát.

Hagyjuk el a terepet idejében.

3.

Érzelmi kérdésekben ne próbálj „elegáns lenni”. Gondolj már bele: ha a képmutatásra hosszú távon lesz szükség, az egész amúgy sem ér semmit. Légy inkább őszinte, az fáradtságmentesebb is, a hasznosságról nem is beszélve.

Ha megbántva érzed magad, bazmeg, mondd ki, ez lesz a legjobb mindenkinek, különösen neked.

4.

Ne próbálj újraélni emlékeket, ne próbáld erőszakosan rekonstruálni a régi szép időket. Tuti, hogy nem fog sikerülni. Azért is lehetetlen, mert amihez most nosztalgia fűz, arról jelen időben azt sem tudtad, hogy szép, na ezt ugye eleve reménytelen rekonstruálni.

5.

Találj magadnak egy álmot. És dolgozz érte. Nem baj, ha nem sikerül, a lényeg a dolgozz érte részben található. Ja, és hagyd el Magyarországot, itt nincs értelme.  

Pavlicek for President

Itthon feküdtem néhány napig, ami abba torkollott, hogy az ágyban laptopról Richard Pavlicek licitfórumait, felvevő-, és ellenjáték elemzéseit olvastam reggeltől estig, az ember betegen valahogy elveszti az időérzékét. Na mindegy, Pavlicek mindig lenyűgöz. Egyrészt olyan könnyed öniróniával és brilliánsan ír, ahogy szerintem szépírók közül is kevesen, másrészt rendszeresen tizenhárom következtetést von le olyan licit- vagy ellenjáték-helyzetekből, melyekből én magamtól hármat. Mondjuk ezért háromszoros Vanderbilt kupa győztes (ez a kieséses rendszerben rendezett amerikai országos csapatbajnokság, egyébként Edgar Kaplan csapataiban játszott), dehát nem is a bridzs miatt olvasom, hanem egyszerűen a logikus szöveg vonz be.

Az elemzéseiből is lejön, de el is meséli, hogy Bill Roottal nagyon agresszív, gémcentrikus játékot játszottak, amit Kaplan nem mindig nézett jó szemmel, és amikor a tűzijátékszerű szkórjaikat vitték egyeztetni, Kaplan egy alkalommal kifakadt: „csak egyszer, Richard, csak egyszer hoznátok egy +140-et is az egyeztetésre…”

Áramszünet

Akinek bármi kételye lenne, hogy mi történne, ha mondjuk huszonnégy órán keresztül tartó teljes áramszünet lenne egész budapesten, annak javaslom a XX. század nagy urbánus áramszüneteinek tanulmányozását a wikipedián: azon kívül, hogy leolvadna a hűtőszekrényed, beszorulnának a metrók, liftek, leállna ferihegy, és akkumulátorról begerjedt riasztók üvöltenének városszerte; lennének még gyújtogatások, fosztogatások, száz és száz bolt kirablása, tömegverekedések, közúti balesetek, és halál. Asszem a kórházakban ilyen esetekre van valami helyi generátor által üzemben tartott backup áramkör, és talán bankfiókokban is, nem tudom. Emlékszem, amikor az ukrán-orosz gázválság volt, Szlovákiának volt a legkevesebb gáztartaléka, és a végén már hetekben számolták, hogy mikor fog az áramellátás is leállni, ha tömegesen olajkályhákkal kezdenek fűteni.    

Az tuti, hogy minden egyes New York City történetével foglalkozó műben a hetvenes évek kábé második legjelentősebb eseményeként emlékeznek meg a 1977. július 13-14-i áramszünetről. Kedvenc epizódjaim: egyetlen éjszaka alatt 50 darab Pontiac autót loptak el egy bronxi autókereskedésből, és ezen éjszakán jött létre az addig nagyjából csak bronxban ismert hip-hop nevű zenei műfaj térhódításának infrastrukturális háttere: szétlopták a DJ felszereléseket az elektronikai szaküzletekből. Wikipedia szerint kicsit több, mint 300 millió dollár volt a kár, amit nem tudom hánnyal kell beszorozni az infláció kiszűréséhez, de Carter kormánya 11 millát kiutalt, hogy a helyreállításhoz hozzájáruljon. New York City a hetvenes évek elejétől végéig folyamatosan a csőd szélén egyensúlyozott.

Most komolyan, nem túl törékeny vagy tűnékeny egy olyan „társadalmi berendezkedés”, ami azonnal fenntarthatatlanná válik, ha lekapcsolják a villanyt? Ezen múlik az egész? És még min? Nem baromi emberidegen egy olyan konvencióhalmaz, ami teljes sötétségben azonnal érvényét veszti?